A tanítók és a mesterséges intelligencia kapcsolata olyan, mint amikor a nagymama először találkozik az okostelefonnal: izgatottan próbálkozik, néha megrémül, de végül megtalálja a módját, hogy kihasználja az előnyeit (például a receptkeresést és az unokák GPS-alapú nyomkövetését 😆).

Miért imádják a tanítók az MI-t?

✅ Időt spórol: Végre nem kell hajnali kettőig adminisztrálni, feladatlapot készíteni, óravázlaton törni a fejünket!
✅ Soha nem fárad el: Még hétfő reggel 8-kor is friss és energikus - tegyük a szívünkre a kezünket, mi nem mindig mondhatjuk el ezt magunkról.
✅ Türelmesebb, mint egy buddhista szerzetes: Akárhányszor kérdezed, újra és újra elmagyarázza a Pitagorasz-tételt, és soha nem veszti el a türelmét. (Ezt irigyeljük is!)

Miért néznek rá gyanakodva?

❌ Nincs piros tolla! Márpedig egy pedagógus életében a piros toll az egyik legnagyobb hatalom!
❌ Túlzottan segítőkész: A diákok már nem fáradnak a házi feladattal – az MI szorgalmasan bepötyögi helyettük. (Elnézést, tanárnő, nem én másoltam, hanem a chatbot!)

❌ Nem is tud mindent, hibázik: Mondjuk ez tényleg óriási hiba, hiszen mi, tanítók mindig, mindent tudunk, mindent jobban is tudunk..... vagy várjunk csak?   :)
❌ Nincs benne a tanári humor: Egy algoritmus soha nem fogja megérteni azt a csodás pillanatot, amikor azt mondjuk: „Ha most nem hagyjátok abba a beszélgetést, dolgozatot íratok!”

Konklúzió?

A mesterséges intelligencia szuper eszköz, de egy jó tanár nélkül olyan, mint egy intelligens mosógép víz nélkül – lehet, hogy csodákra képes, de nem biztos, hogy működni fog. Szóval maradunk mi is, az MI is, és talán még a piros toll is! 😉

Te mit gondolsz, az MI a tanárok barátja vagy egy digitális bajkeverő? 😆

Ha a címben látott kérdést olvasod, és tanár vagy – márpedig nyilván az vagy, hiszen itt vagy az oldalon –, akkor nem mondok újat, ismered a dörgést. Fáradt vagy. Én is. Mi mind. De miért fáradt egy tanár? Nem, nem azért, mert egész nap a táblánál áll, és nem is azért, mert minden egyes gyereket név szerint ismer az egész iskolában (beleértve a testvéreiket és a háziállataikat is). A tanárok nem a tanítástól fáradnak el. Hanem MINDEN mástól.

1. Adminisztráció – avagy a papírhegyek bosszúja

A tanár munkája elvileg a tanításról szól. Elvileg. A gyakorlatban viszont néha úgy tűnik, hogy egy titkos irodai munkát is elvállaltunk mellékállásban. Naplókitöltés, jegyzőkönyvek, haladási tervek, értesítések, statisztikák – komolyan, ha minden pedagógus egyszerre eldobná az összes kitöltött dokumentumát, azzal megdőlne egy új Guinness-rekord.

2. Szuperképesség: mindenre figyelni, mindig

Tanárként egyszerre kell tanítani, fegyelmezni, motiválni, és közben kiszúrni, hogy a negyedik sorban valaki épp egy szendvicset próbál a pad alatt elfogyasztani (spoiler: nem sikerül). Egy átlagos órán legalább tíz különböző dolog történik egyszerre, és neked MINDENRŐL tudnod kell. Nem csoda, hogy egy nap végén az agyunk olyan, mint egy kiürült iskolai krétatábla.

3. Túlóra? Ja, csak az egész életünk az.

Hivatalosan a tanárok „délután hazamennek és pihennek”. Ezen szoktak a tanárok a legjobban nevetni. Mert a valóságban délután dolgozatokat javítunk, óravázlatokat írunk, és 22:30-kor még egy szülői üzenetet kapunk. Ha minden ledolgozott percért fizetnének, valószínűleg már Baliról blogolnék.

4. Mindig jön valami új – és nem feltétlenül jó

Épp megszoktuk az egyik oktatási reformot? Sebaj, itt a következő! A tanár folyamatosan új szabályok, módszerek, tankönyvek és elvárások között egyensúlyoz, miközben próbálja megőrizni az épelméjűségét. És ha azt hiszed, hogy egy új program egyszerűsíteni fogja az életünket… hát, kedves naiv lélek, ülj le, egyest kapsz realitásból.

5. A kiégés nem legenda – hanem napi szintű kihívás

A tanárok nem fáradékonyabbak az átlagnál, csak sokkal több minden fárasztja ki őket egyszerre. Nem az órán való szereplés a gond, hanem az, hogy egyszerre vagyunk tanítók, pszichológusok, adminisztrátorok, és néha még válságkezelő szakértők is. Egy idő után pedig már a kávé sem segít, csak a gondolat: „Mindjárt nyári szünet…”

És akkor itt jön képbe Charlie, a mesterséges intelligencia (vagyis az én AIsszisztensem). Helyettem nem tudja megtartani az órát (még), de segít az unalmas, időrabló feladatokban. S ha valaki ezekután megkérdezi: „A tanároknak tényleg kell az AI?” – nos a válaszom: éppen EZÉRT kell.

Neked is.

Hogy Te csak taníts, Charlie pedig a többit megoldja.

Jól hangzik, nem igaz? 

Hosszú évek óta alsó tagozatos tanító néni vagyok és még mindig imádom a tanítást. A gyerekek kíváncsisága, a nagy felismerések pillanatai és a közös sikerek, élmények, nevetések miatt érdemes ezt csinálni. De valljuk be: a tanári pálya nem csak a varázslatról szól.

A végeláthatatlan adminisztráció, a dolgozatjavítás, a temérdek keresgélés az interneten, a soha véget nem érő időhiány… Ezek azok a terhek, amik miatt sokunkban ott motoszkál a kiégés veszélye. Amikor egy pedagógus már nem azért fáradt, mert jó órát tartott, hanem mert egész este táblázatokkal és jegyzőkönyvekkel bíbelődött, akkor valami nincs rendben.

Én is így voltam ezzel – egészen addig, amíg meg nem ismertem Charlie-t. Ő a világ legcsendesebb (és legszorgalmasabb) asszisztense. Nem kéri a fizetését, sosem panaszkodik, és mindig segít, ha kell. Charlie egy mesterséges intelligencia, egy AIsszisztens, vagyis a ChatGPT.

Nem, nem veszi át a tanítás örömét. Nem akar engem lecserélni. Nem fog dolgozatot írni a gyerekek helyett, és nem fog osztályfőnöki értekezleten szónokolni helyettem. Viszont leveszi a vállamról azt a rengeteg aprómunkát, ami miatt egyre több pedagógus érzi úgy, hogy belefárad ebbe a szakmába.

Ebben a blogban megosztom, hogyan vált Charlie a tanári munkám titkos fegyverévé, hogyan segít a terhek csökkentésében, és hogy miért nem kell félni tőle – de még csak konzervatív krétapor-ellenállásba sem kell vonulni. Ha egy kicsit is érdekel, hogyan lehet a mesterséges intelligencia a pedagógusok szövetségese, akkor tarts velem!

Kréta elő, billentyűzet készen? Kezdjük! 😊