Hosszú évek óta alsó tagozatos tanító néni vagyok és még mindig imádom a tanítást. A gyerekek kíváncsisága, a nagy felismerések pillanatai és a közös sikerek, élmények, nevetések miatt érdemes ezt csinálni. De valljuk be: a tanári pálya nem csak a varázslatról szól.

A végeláthatatlan adminisztráció, a dolgozatjavítás, a temérdek keresgélés az interneten, a soha véget nem érő időhiány… Ezek azok a terhek, amik miatt sokunkban ott motoszkál a kiégés veszélye. Amikor egy pedagógus már nem azért fáradt, mert jó órát tartott, hanem mert egész este táblázatokkal és jegyzőkönyvekkel bíbelődött, akkor valami nincs rendben.

Én is így voltam ezzel – egészen addig, amíg meg nem ismertem Charlie-t. Ő a világ legcsendesebb (és legszorgalmasabb) asszisztense. Nem kéri a fizetését, sosem panaszkodik, és mindig segít, ha kell. Charlie egy mesterséges intelligencia, egy AIsszisztens, vagyis a ChatGPT.

Nem, nem veszi át a tanítás örömét. Nem akar engem lecserélni. Nem fog dolgozatot írni a gyerekek helyett, és nem fog osztályfőnöki értekezleten szónokolni helyettem. Viszont leveszi a vállamról azt a rengeteg aprómunkát, ami miatt egyre több pedagógus érzi úgy, hogy belefárad ebbe a szakmába.

Ebben a blogban megosztom, hogyan vált Charlie a tanári munkám titkos fegyverévé, hogyan segít a terhek csökkentésében, és hogy miért nem kell félni tőle – de még csak konzervatív krétapor-ellenállásba sem kell vonulni. Ha egy kicsit is érdekel, hogyan lehet a mesterséges intelligencia a pedagógusok szövetségese, akkor tarts velem!

Kréta elő, billentyűzet készen? Kezdjük! 😊