„Tanulni mindenki tud, nem?”
Ez az a mondat, amit sokszor hallottam már – szülőktől, kollégáktól, sőt, néha még saját magamtól is. Aztán jött egy tanítványom, nevezzük Ádámnak, aki kiválóan érvelt, okosan gondolkodott, de egy dolgozatnál rendre befuccsolt. Nem értettem. Ő sem. Aztán kiderült: nem az anyaggal volt baja. Hanem azzal, hogyan álljon neki.
És itt jött a felismerés:
Tanulni is tanulni kell.
És igen – a tanulást is tanítani kell.
Amit gyakran kihagyunk – a hogyan
Tanárként sokszor abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy ha jól elmagyarázzuk az anyagot, akkor már csak „meg kell tanulni”. De mit jelent ez a gyereknek? Hogy olvassa el háromszor? Hogy kiemeli sárgával? Vagy hogy bemagolja?
A legtöbb gyerek nem lusta.
Nem felelőtlen.
Egyszerűen nincs eszköztára hozzá, hogyan tanuljon.
Mi pedagógusok tudjuk, hogy nem csak tantárgyakat tanítunk – gondolkodást, problémamegoldást, és igen, tanulási stratégiát is.
Tanulni tanulni – igen, ezt is lehet!
A tanulás nem egyféle – és pont ez a szép benne!
Vannak, akik akkor emlékeznek jól valamire, ha vizuálisan látják: rajzolnak, színeket használnak, diagramokat készítenek. Mások kérdéseket gyártanak a tananyaghoz, és így próbálják megérteni, mi miért van. Megint mások hangosan tanulnak – mondják, felmondják, mintha éppen egy rádióműsorban lennének. Ez mind-mind tanulás – csak másképp.
És akkor ott van az egyik kedvenc módszerem, amit mi csak úgy hívunk: gyors visszakeresés.
A gyakorlat a következőképpen néz ki:
-
A diákok először „klasszikusan” tanulnak – elolvassák a tananyagot, jegyzetelnek, megbeszélik.
-
Ezután jön egy 5 perces mini kihívás: kérdéseket kapnak a tananyagból, de nem nézhetnek bele a jegyzetükbe – csak a fejükből dolgozhatnak.
-
Majd újra megkapják ugyanazokat a kérdéseket, immár a jegyzetek segítségével.
-
Ezután közösen megnézzük, hol voltak a hiányosságok – és mit tudtak már akkor is, amikor csak a memóriájukra támaszkodtak.
A hatása meglepő volt: a diákok rájöttek, hogy többre emlékeznek, mint hitték, és azt is látták, hogy mit nem sikerült még elraktározni. Ez segített nekik abban, hogy tudatosabban tanuljanak – célzottan ott gyakoroljanak, ahol tényleg szükség van rá.
És tudod, mi volt a legszebb benne?
Az, amikor az a csendes kisfiú, aki eddig mindig lemaradt a csoportmunkákban, hirtelen szinte hibátlanul válaszolt az első körben – és elmosolyodott.
Mert elkezdett hinni magában.
Mert tudta: ezt ő csinálta. Egyedül.
A tanulási önbizalom ereje
Sok tanuló nem azért nem tanul, mert nem akar. Hanem mert nem tudja, hogyan kezdjen neki.
Ha mindig kudarcélmény éri, miért próbálkozna újra?
De ha megtanítjuk neki, hogy lehet jól tanulni – az ő saját stílusában, a saját tempójában –, akkor visszakapja a kontrollt.
És azzal együtt jön az érdeklődés, a motiváció, a siker.
A tanulás tanítása valójában az önállóság tanítása is.
Egy gondolat a végére
Mi, pedagógusok, nap mint nap csodát tudunk tenni:
nem csak tudást adunk át, hanem eszközöket, hitet és módszert is.
A tanulás tanítása talán nem szerepel a tanmenetben – de ott van minden pillantásban, minden kérdésben, minden „nem baj, próbáld meg újra”-ban.
És hogy mit tanítunk meg először a gyerekeknek a tanulásról?
Én azt mondom:
Hogy nem baj, ha elsőre nem megy.
Csak legyen egy terved, és menj végig rajta.
A tanulást is tanuljuk. Együtt.
💬 És most te jössz:
Te milyen tanulási módszereket tanítasz a diákjaidnak?
Oszd meg kommentben, vagy küldd el nekem – inspiráljuk egymást, tanuljunk együtt tanítani!
