Ha a címben látott kérdést olvasod, és tanár vagy – márpedig nyilván az vagy, hiszen itt vagy az oldalon –, akkor nem mondok újat, ismered a dörgést. Fáradt vagy. Én is. Mi mind. De miért fáradt egy tanár? Nem, nem azért, mert egész nap a táblánál áll, és nem is azért, mert minden egyes gyereket név szerint ismer az egész iskolában (beleértve a testvéreiket és a háziállataikat is). A tanárok nem a tanítástól fáradnak el. Hanem MINDEN mástól.

1. Adminisztráció – avagy a papírhegyek bosszúja

A tanár munkája elvileg a tanításról szól. Elvileg. A gyakorlatban viszont néha úgy tűnik, hogy egy titkos irodai munkát is elvállaltunk mellékállásban. Naplókitöltés, jegyzőkönyvek, haladási tervek, értesítések, statisztikák – komolyan, ha minden pedagógus egyszerre eldobná az összes kitöltött dokumentumát, azzal megdőlne egy új Guinness-rekord.

2. Szuperképesség: mindenre figyelni, mindig

Tanárként egyszerre kell tanítani, fegyelmezni, motiválni, és közben kiszúrni, hogy a negyedik sorban valaki épp egy szendvicset próbál a pad alatt elfogyasztani (spoiler: nem sikerül). Egy átlagos órán legalább tíz különböző dolog történik egyszerre, és neked MINDENRŐL tudnod kell. Nem csoda, hogy egy nap végén az agyunk olyan, mint egy kiürült iskolai krétatábla.

3. Túlóra? Ja, csak az egész életünk az.

Hivatalosan a tanárok „délután hazamennek és pihennek”. Ezen szoktak a tanárok a legjobban nevetni. Mert a valóságban délután dolgozatokat javítunk, óravázlatokat írunk, és 22:30-kor még egy szülői üzenetet kapunk. Ha minden ledolgozott percért fizetnének, valószínűleg már Baliról blogolnék.

4. Mindig jön valami új – és nem feltétlenül jó

Épp megszoktuk az egyik oktatási reformot? Sebaj, itt a következő! A tanár folyamatosan új szabályok, módszerek, tankönyvek és elvárások között egyensúlyoz, miközben próbálja megőrizni az épelméjűségét. És ha azt hiszed, hogy egy új program egyszerűsíteni fogja az életünket… hát, kedves naiv lélek, ülj le, egyest kapsz realitásból.

5. A kiégés nem legenda – hanem napi szintű kihívás

A tanárok nem fáradékonyabbak az átlagnál, csak sokkal több minden fárasztja ki őket egyszerre. Nem az órán való szereplés a gond, hanem az, hogy egyszerre vagyunk tanítók, pszichológusok, adminisztrátorok, és néha még válságkezelő szakértők is. Egy idő után pedig már a kávé sem segít, csak a gondolat: „Mindjárt nyári szünet…”

És akkor itt jön képbe Charlie, a mesterséges intelligencia (vagyis az én AIsszisztensem). Helyettem nem tudja megtartani az órát (még), de segít az unalmas, időrabló feladatokban. S ha valaki ezekután megkérdezi: „A tanároknak tényleg kell az AI?” – nos a válaszom: éppen EZÉRT kell.

Neked is.

Hogy Te csak taníts, Charlie pedig a többit megoldja.

Jól hangzik, nem igaz?